My songs know what you did in the dark. Hazaestem,újra élek. Már alig vártam hogy hazajöhessek,nem tudom miért de úgy érzem ez nem az én hetem energiatakarékosság szempontjából. Még tizenegy után is fent csiripelek messengeren meg twitteren,aztán reggel amikor kelni kéne csak sipákolok - szokás szerint persze. Nem tehetek róla,de elkezdtem a kedvenc rajziflmjeimet előről nézni,mivel most újra a gyerekesebbik énem kerekedett felül rajtam. Más sorozat nagyon nem is érdekel,valamiért már semmi új nem tud lekötni,ezért gondoltam valami régebbit választok. Nem tudom miért pont rajzfilmet kezdtem el nézni,talán még egy picit gyereknek érzem magam? Amúgy is anime megszállott vagyok,így szerintem még nyugdijas koromban is cartoonokat fogok nézni. Hol is tartottam? Ja igen,szóval elég sokáig Teen Titans-t néztem,aztán reggel persze nem igazán jött össze időben felkelni,de szerencsére anyu kirángatott az ágyból. Kicsit szaporán szedtem a lábamat suliba,közben útközben észrevettem hogy a termoszomat itthon hagytam,így a mai fekete tea adagomat csak most iszogatom. Meg látom túróstészta itthon a kaja,már közben azért is csorog a nyálam.

A nagy lelki sokk után beértem francia órára,ami kész felüdülés volt a számomra. Nem elég hogy nem feleltünk,de konkrétan szart sem csináltunk,csak a félévi jegyeket beszéltük meg,aztán az egyik osztálytársam megszívta és lefelelt a második tételből. Négyes leszek,mekkora szégyen már? Hiába háborodtam fel hogy jobb jegyet akarok,sajnos 4,3 az tényleg négyes .. xd .. Szóval igen,nekem a francia inkább ülökésbámulok óra volt.
Azt hiszem irodalom óra következett,de már nem emlékszem mit csináltunk. Nagy valószínűséggel magyaroztunk,de nem igazán vagyok képben. Ja posztmodern,tényleg. Olvastunk róla a könyvben,meg utána jegyzeteltünk. Dögünalmas egy óra volt,nem sok hiányzott hogy elaludjak.
Angolon megírtuk azt a bizonyos igeidős dolgozatot,amire azt gondoltam hogy fúú de könnyü lesz,aztán voltak mondatok amin csak néztem. Pl. az egyikhez én mind a négy igeidőt odatudtam volna írni. Hamar összecsaptam,de így sem kell aggódnom semmi miatt. Az óra vége előtt kb. tíz perccel már mindenki készen volt,ezért kikönyörögtük hogy javítsuk ki. 30/28 - 93% ,vagyis ötöst kaptam. Az átlagom 4,875.ha négyesre tudtam volna csak megírni,akkor is 4,75 lenne az átlagom,ami még mindig bőven ötös.
Töri volt ma a nap legjobb pillanata. Ötös lett a dolgozatom,szinte hibátlanra írtam meg,ez pedig eldöntötte akkor a félévim sorsát. Nagy dilemmában volt a tanárúr,mert 4,6 volt az átlagom,amire szíve szerint még nem adott volna ötöst a négyes témazáróm után. De most ez az ötös dolgozat felhúzta 4,7-re,amire hosszas gondolkodás után,de megadta az ötöst. Nagyon boldog vagyok,mert gimiben még egyszer sem voltam ötös töriből,mindig csak a négyes szintet sikerült elérnem,most viszon az idén valami csoda történt és elkezdtem tanulni.
Matek órán számelméleteztünk. Van egyáltalán ilyen? Mármint,elhiszem hogy van,de nem biztos hogy ez volt a címe az órai anyagnak amit vettünk. Oszthatósági szabályok meg mindenféle biszbasz,ez most könnyű tétel,szóval bebiztosítom magam a második félévre. Habár félévkor hármas leszek "csak",aminek rohadtul örülök,mert ami számmal kapcsolatos az nálam egyenlő a frontális agyhalállal.

Tesiből megkaptam az egész éves felmentésemet. Erre már nagy szükségem volt,mert a tesitanárom nem száll le rólam kb. a tanév kezdete óta. Eddig nem volt vele bajom,azonban így az utolsó évre úgy döntött hogy húzni fogjuk egymás agyát - sőt ez már vérszívás. A sebészeti osztályon elmondták,hogy fizikai megterhelésnek ne tegyek kitéve,mert az közrejátszik abban,amikor a vakbelem elkezd görcsölni. Az első testnevelés óráján el is mondtam a drágának,akit rohadtul nem érintett meg a dolog,és azóta mit sem tesz az egészre. Már kétszer jöttem úgy azóta haza,hogy azt hittem megőrülök úgy fájt a hasam. Anya átment a háziorvosunkhoz még pár hete (aki egy tündér),és kért tőle egy féléves felmentést tesi alól,amit el is intézett nekünk,ma kaptam meg a sebészeti osztályról a felmentő papírt. Holnap szépen a tanárnő képe alá nyomom,és innentől kezdve engem elfelejthet.

Froid comme la glace. Azaz,hideg mint a jég. Nem lakom messze a sulitól SZERENCSÉRE,de ezalatt a durva tíz perc alatt teljesen átfagytam. Ja,elszakíttam a kabátomat is,mert a padtársam rácsimpaszkodott,én meg elindultam és reccs. Elég ügyes páros vagyunk. Már éppen siettem haza,amikor megszólalt a telefonom,anyu hívott hogy hol vagyok,közben már itt voltam az utcánkban. CM Locker kijelzi a lezárt képernyőn hogy hány fok van,és rémülten vettem észre,hogy kibaszott minusz kilenc fok van odakint. Reggel egyébként kicsit felcsillant a szemem amikor kinéztem az ablakon,mert csupa fehér volt mindent. Aztán amikor elkezdtem sipákolni anyunak,hogy NÉZD ESETT A HÓ!,közölte velem hogy ne örüljek ennyinek,úgyis elolvad. És igaza is lett,amire indultam suliba már kb. fele el is tűnt.

Ma ismét picit később kelhettem fel,mert nem volt első órám,így csak kilencre kellett bemennem. A tanítás egy franciaórával indult,amin egy tételt kellett volna vennünk,de annyi hiányzó van most,hogy csak beszélgettünk. És igen,ismét a továbbtanulásról. Nekem ez a téma még mindig egy picit parás,mert még mindig nem sikerült felfognom,hogy már végzős vagyok és nemsokára egyetemi hallgató leszek. Most van leginkább a jövőm a kezemben,és okosan kéne döntenem. Ami egy kicsit még megrémít,hogy a többi osztálytársamnak van már B,C sőt valakinek D terve is,nekem meg még mindig csak két ötletem van. Vagy az ELTE-n HR vagy a NKE-n köz,-és államigazgatás. Egy éve még anglisztikára akartam menni,de rájöttem hogy mégsem szeretem én annyira az angolt,hogy az egész életemet annak szenteljem.
Irodalom órán avantgardeoztunk,meg a ZANZA tévén néztünk erről videókat meg quizeket töltöttünk ki. Csütörtökön témazárót írunk,és én még lószart sem tanultam. Ráadásul mivel emeltezem magyarból,lehet írok a tanárnőmnek hogy holnap had tételezhessek nyelvtanon,mert még sehol sem tartok. #swag
Angolórán az eddig átismételt egy J.K. Rowlingos szövegen keresztül gyakoroltuk,aminek azért örültem nagyon,mert mivel nagy Harry Potter rajongóként (könyv,nem pedig film!) sok érdekes dolgot tudtam meg a könyvek írójáról. Sosem néztem volna ki belőle,hogy a siker előtt tanár volt Brazíliában,vagy hogy nagyobb a személyes vagyona mint a királynőnek.
Törin végre beszélgettünk, Úgy értem nem tanár beszél - diák alszik szindróma volt,hanem rendesen beszélgettünk. Végre elérkeztünk a második világháborúhoz,és ahhoz szedtünk össze filmeket meg könyveket. Illetve a tanárúr mesélt nekünk egy ismerőséről,akit a háború idején elhurcoltak munkástáborba a szovjetekhez.
Matekon egy egész órás dolgozatot kellett végigszenvednem statisztikából,gráfokból meg nevezetes azonosságokból. Amúgy elég jól sikerült,csak elég szétszórt voltam már a hatodik órában. De talán egy számolást rontottam el,számok szórását annyira nem vágom,de szerencsére a többi sikerült.

It's over. Vége a téliszünetnek,ez pedig bosszantó. Bár most kivételesen sokat voltam itthon,mert én még az utolsó tanítási héten sem voltam,mert természetesen lebetegedtem. Egy kis enyhe vakbélgyulladás,tök jó hogy nekem is lassan kiműtik. Most még szerencsére nem kell,de egy csomó antibiotikumot kapok rá. Szeretem az ilyen híreket,nem elég stresszes az életem így is. Lassan elkéne kezdenem nézegetni a pályaválasztási teendőket,mert másfél hónap és a jelentkezési határidő lejár. Még magam sem tudom melyik egyetemet akarom megjelölni. Ráadásul így az utolsó évre teljesen elpuhultam,és kurva keveset tanulok. Ez addig fel sem merűlt,amíg a negyedévi figyelmeztetőket meg nem kaptam. Most már azért valamit javítottam,matekból mégis kettes leszek félévkor,valami égi csoda kellene ahhoz hogy hármast kapjak.

Arra számítottam tegnap este,hogy reggel rémálom lesz felkelni,de ahhoz képest hogy csak hat órát aluldtam,tök lazán felkeltem. Totál kiment a fejemből hogy keddenként nincs első órám,így egy órával előbb felkeltem és elkezdtem készülődni. Előtte telezabáltam magam müzlivel. A laktózmentes tej borzalmas,már értem miért iszok ritkán. Elkezdtem készülődni,majd észrevettem hogy a sulis cipőm össze van hányva. Csak pilláztam egy darabig,majd leesett hogy abban voltam szilveszterezni. Így már értettem mindent. Amire lemostam meg megsikáltam lepergett előttem az életem. Egy pillanatra visszajött az újévi másnaposság. Elég pőrén öltöztem fel,ezért meg is fagytam amire odaértem a suliba,hiába volt rajtam sál meg sapka,az a minimális "csupaszon" maradt rész arcomból amit nem takart egyik sem teljesen bevörösödött. Meg jobban folytak a könnyeim,mint amikor megsirattam a gyerekkori hintámat ... hiába szólt anyu hogy már nem bír el,én akkor beleültem és le is szakadt alattam.
No mindegy,szerencsére időre beértem,a második órám francia volt. Akik már korábban olvastak,azok tudhatják hogy nagyon szeretem a franciát,viszont abszolút nem hasonlítható az angolhoz. Sokkal nehezebb,és sokszor amire megértek valamit megfájdul a fejem. A nyelvvizsgáról még nem mondtam le,ezért jól is jött a mai óra témája. Eddig egy írásbeli érettségi előkészítőből tanultunk,de azon már túltettük magunkat,így most szóbelizünk. Én angolból is inkább pofázni szeretek,mint fordítgatni vagy levelet írni,ezért gondoltam hogy ez franciából is így lesz. Ráadásul az első témakör absz. favorit,mivel a legegyszerűbb magamról meg a családomról beszélni.
A harmadik óra irodalom lett volna,de a magyartanárom a Pécsi Tudományegyetemről tartott inkább beszámolót,mivel ő is ott szerezte mindkét diplomáját,meg elégg kiismerte a pécsi életet,gondolta akkor ezt elvállalja ő. Az elkövetkezendő hetekben még több iskolától is fognak majd jönni felvilágosítást tartani,aminek örülök mivel pécstől teljesen elment a kedvem,így szeretnék más iskolákat is hallani. Egyelőre a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen gondolkodom,pontosabban a közigazgatási karon,mivel köz,- és államigazgatási szervező szeretnék. Kicsit furán hangzik,de engem csak a della érdekel utána meg a jó megélhetőség:D
Ezt a csodás felvilágosítást egy angol óra követte. Ó nem is említettem még. Tavaly elég sok bejegyzésben számoltam be az angoltanáromtól,aki egy kis 27 éves picsa volt,aki igen sokszor szerette felhúzni az agyamat a pofátlan stílusával. Hát szerencsés vagyok,de megszabadultam tőle. Az utolsó évben átment egy másik iskolába,így új angoltanárt kaptunk,egy teljesen újat - Bori nénit. Bár ő sem annyira idős,a harmincas éveinek az elejét tapossa,de sokkal tisztelettudóbb és kedvesebb. Abból kiindulva hogy magáz minket,meg hála az égnek nem ad beceneveket végre nem óvodában érzem magam. Visszakanyarodva,arra számítottam hogy majd a szünetről kell beszélnünk,de sajnos fogalmazást kellett írni:( De sebaj,a tanárnő túlságosan aranyos,ezért elnéztem neki.
Ezután azt hiszem töri volt,nem emlékszem már annyira rá,csak arra hogy majdnem elaludtam. Akkor tényleg töri volt,mert csak ott tudok aludni. A tanárbácsink hangja túlságosan lágy és valahányszor elkezd beszélni,a szemeim automatikusan lecsukódnak. Most kicsit hülyén is érzem magam,mert még azt sem tudom hogy mit vettünk a mai órán,annyira KO voltam.
A rejtélyes töri órát egy mégjobb matek óra követte. De most komolyan,tényleg tök jó volt. Ismétlések vannak már csak,és most ráadásul a legkönyebb témákat vesszük,mint pl. halmazok,sorozatok,statisztika. Ezekből nagyon penge vagyok. Így most talán ebben a pár hétben összekapom úgy magam,hogy a tanárnő belássa én tényleg nem lust vagyok,csupán szellemi rövidnadrág,ezért megérdemlem azt a hármast. Egyébként lehetnék jobb is,de ahhoz többet kéne gyakorolnom,ami ennyi elfoglaltság mellett nehéz. A képességeimhez mérten teljesítek,így nem tűzök ki magamnak olyan célt,amit úgysem érhetek el.

Három óra után értem haza,szerencsére amire jöttem haza már sokkal jobb volt az idő. Azóta már tanultam egy keveset,bár most hogy így belegondolok felesleges volt,mert már elfelejtettem felét. Szerencsére jó a rövidtávú memóriám,így majd óra előtt még átolvasom párszor az anyagot. Pár hete egy kisebb hobbim lett,hogy a kedvenc pankrátoraimat rajzfilmfiguraszerűen lerajzolom,majd a füzeteimbe ragasztom őket,miután kivágtam. Újra gyereknek érzem magam. Most nekilátok valami grafikai frissítésnek,meg utána nézek a konkurenciának,kíváncsi vagyok hogy amióta elköltöztem kik maradtak,és kik az új bloggercsemeték!:)