I woke up oh yeah. Végre kapok levegőt és fel tudok ülni. Este kikapcsoltam az ébresztőmet,mert úgy terveztem hogy ma reggel délnél előbb ki sem kelek az ágyból. Hát nem így lett,mert már hajnalok hajnalán fent voltam,alig kaptam levegőt annyira megfáztam. Pár óránál többet szerintem nem aludtam. Egy picit reggel visszaaludtam,de annyira rossz volt tehetetlenül feküdni,hogy inkább felkeltem. Anyu csinált nekem mézes teát,meg vettem be egy algoflexet,ezektől valamivel jobb lett az állapotom. Már mamacsináltaféle ruhazsepibe fújom az orromat,mert a rendes takonycsapda kidőrzsölte mint a szar.

Working on. Ebedét előtt és után között,tehát evés közben,igen ezt jól megfogalmaztam. Szóval nekiláttam Klau rendelésének,ami eddig elég jól alakul,igaz még a fejléc van csak készen nagyjából. Holnap ha hazaértem nekilátok a design többi elemének,és megpróbálom az egészet befejezni úgy,hogy csak a kódolás maradjon meg. Nem tudom hétköznap lesz-e rá időm,mert kódoláshoz idő kell rendesen.

Education. Holnap nem leszek itthon szinte egész nap,mert Pöstön leszek ^-^ Egyetemi látogatásra megyek a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre,hát nem nagyszerű? Annyira amúgy nem nagy cucc,csak kicsit para hogy öt éve voltam gimilátogatáson,most meg már egyetem ... Az idő csak úgy repül. Kíváncsi vagyok hogy milyen óráim lesznek,meg hogy például mennyiért fogok magamnak albérletet találni. Illetve nem csak neke,hanem az egyik osztálytársam is ide jön,így ketten - hárman jó lenne összeköltözni. Olyan fura hogy már ilyenen kell gondolkoznom,hogy hol fogok lakni augusztus végétől. Pedig olyan jó itt. Amúgy nem,utálok itt lakni,már alig várom hogy költözhessek. Persze jobb lenne ha anyu is jönne velem. Nagyon szeretem Budapestet,mindig is nagyvárosban akartam lakni,mert a pörgős életet szeretem. Ha ki szeretnénk valahova ruccanni,akkor minimum 40 kilómétert kell utazni Székesfehérvárra. Így meg minden helyben lesz,whaa csak legyen már augusztus :DDD

Thank you God. Már alig vártam hogy hazaérjek. Utálok csütörtökön létezni,mert annyira fárasztó bármit is csinálni hogy whaa. Eddig amiatt hisztiztem hogy nem aludtam eleget,most meg túlságosan is jól alszom,bár így is nyolc órám volt,ami nagyon kimerített így délutánra. Nemrég értem haza,még van egy életvitel leadandóm,ami teljesen kiment a fejemből,így azt még ma estig el kell küldenem az osztályfőnökömnek. Ahogy már említettem,túl jól aludtam,így sikerült később felkelnem a kelleténél. Azért szerettem volna reggel bemenni,mert nálunk van egy aranyszabály matekon: ha hiányzol dolgozatírásnál,akkor azt csak egy lyukas órában pótolhatod be. Mivel nekem napközben nincsen szabadidőm,csak reggelente érnék rá,így a ma reggel jól jött volna. Esetleg még azt tudom csinálni,hogy mivel holnap az első két órám magyar fakultáció lesz,az egyikről elkérném magam hogy bepótoljam.

Szerencsére nem aludtam vissza,így beértem dupla magyarra. Már többször is említettem,hogy az egyik kedvenc tantárgyaim közé tartozik elég régóta,viszont sajnos több problémám is van vele. Először is a tanárom hozzáállása. Tizedikben amikor a faktokra kellett jelentkezni,én voltam az egyetlen,aki már akkor mondta,hogy azért jelentkezem előkészítőre,mert én emelt érettségit szeretnék magyarból. Az előző tanévben amikor elkezdődött hivatalosan hét emberrel a fakt,akkor még annyira nem volt nagy jelentősége ennek,viszont azóta már csak öten vagyunk,és még mindig csak én mondom biztosra,hogy emeltezni akarok. Novemberben megbeszéltem a tanárnővel,hogy külön emelt feladatsorokat kapok,amiket akár a tanórákon is csinálhatok,mivel én a középszintes anyagot amúgy is megkapom az emeltel együtt. Ehelyett ugyan úgy folyamatosan a középszintet kapom meg mint a többiek,eddig még csak két emelt tételt javított ki nekem (mivel nekem kell őket kidolgoznom),és akkor csodálkozik,hogy itt van január,én meg elbizonytalanodom. Beszéltem anyuval,és úgy döntöttünk hogy keresek egy magántanárt,aki legalább felkészít rendesen,mert hiába vagyok elszánt és próbálok megtenni mindent ezért,ha a tanárnő még arra sem méltat,hogy foglalkozzon velem.
A magyarórák után jött egy matek,amin szerencsére nem csináltunk semmi megterhelőt,csak a tanárnő elmondta az eddigi átlagokat,majd gráfoztunk az óra maradék idejében. 2,6 az átlagom. Szégyen de ez van. A többi tantárgyból bőven négyes-ötös vagyok,mindig matekból leszek csak hármas. Sőt,lehet az idén még az sem:D A holnapi dogám fog eldönteni mindent elméletileg,szóval még arra is kéne tanulnom.
Ezután jött az énekóra,ami most whaaa rohadt jó volt,mert Curt Cobain életéről néztünk egy dokumentumfilmet. Sosem rajongtam érte különösen,talán csak a Smells Like Teen Spirit az egyetlen szám amire azt mondom tetszik,de most hogy több mindent tudtam meg róla,jobban átérzem a művészetét - ha lehet egyáltalán annak nevezni.
Franciaórán azok feleltek,akikre a tegnapi órán nem jutott idő,és mivel én már feleltem nem csináltam semmi,csak rajzolgattam a füzetem borítójára. Miután mindenki lefelelt,valahogy szóba jött a továbbtanulás,így a tanárúr mindenkit kifaggatott,hogy hova adjuk majd le a jelentkezésünket.
Az utolsó két órám biosz fakultáció volt,aminek legalább van értelme,mert mivel csak is kizárólag az érettségire készülünk,rengeteget tanulunk és egy csomó érettségi feladatot megcsinálunk minden órán. A mai órákon végigcsináltuk a 2005-ös érettségit,ami valamivel könyebb volt mint pl. a tavalyi,így nem is sikerült olyan rémesen,mint ahogyan azt elképzeltem.

It's over. Vége a téliszünetnek,ez pedig bosszantó. Bár most kivételesen sokat voltam itthon,mert én még az utolsó tanítási héten sem voltam,mert természetesen lebetegedtem. Egy kis enyhe vakbélgyulladás,tök jó hogy nekem is lassan kiműtik. Most még szerencsére nem kell,de egy csomó antibiotikumot kapok rá. Szeretem az ilyen híreket,nem elég stresszes az életem így is. Lassan elkéne kezdenem nézegetni a pályaválasztási teendőket,mert másfél hónap és a jelentkezési határidő lejár. Még magam sem tudom melyik egyetemet akarom megjelölni. Ráadásul így az utolsó évre teljesen elpuhultam,és kurva keveset tanulok. Ez addig fel sem merűlt,amíg a negyedévi figyelmeztetőket meg nem kaptam. Most már azért valamit javítottam,matekból mégis kettes leszek félévkor,valami égi csoda kellene ahhoz hogy hármast kapjak.

Arra számítottam tegnap este,hogy reggel rémálom lesz felkelni,de ahhoz képest hogy csak hat órát aluldtam,tök lazán felkeltem. Totál kiment a fejemből hogy keddenként nincs első órám,így egy órával előbb felkeltem és elkezdtem készülődni. Előtte telezabáltam magam müzlivel. A laktózmentes tej borzalmas,már értem miért iszok ritkán. Elkezdtem készülődni,majd észrevettem hogy a sulis cipőm össze van hányva. Csak pilláztam egy darabig,majd leesett hogy abban voltam szilveszterezni. Így már értettem mindent. Amire lemostam meg megsikáltam lepergett előttem az életem. Egy pillanatra visszajött az újévi másnaposság. Elég pőrén öltöztem fel,ezért meg is fagytam amire odaértem a suliba,hiába volt rajtam sál meg sapka,az a minimális "csupaszon" maradt rész arcomból amit nem takart egyik sem teljesen bevörösödött. Meg jobban folytak a könnyeim,mint amikor megsirattam a gyerekkori hintámat ... hiába szólt anyu hogy már nem bír el,én akkor beleültem és le is szakadt alattam.
No mindegy,szerencsére időre beértem,a második órám francia volt. Akik már korábban olvastak,azok tudhatják hogy nagyon szeretem a franciát,viszont abszolút nem hasonlítható az angolhoz. Sokkal nehezebb,és sokszor amire megértek valamit megfájdul a fejem. A nyelvvizsgáról még nem mondtam le,ezért jól is jött a mai óra témája. Eddig egy írásbeli érettségi előkészítőből tanultunk,de azon már túltettük magunkat,így most szóbelizünk. Én angolból is inkább pofázni szeretek,mint fordítgatni vagy levelet írni,ezért gondoltam hogy ez franciából is így lesz. Ráadásul az első témakör absz. favorit,mivel a legegyszerűbb magamról meg a családomról beszélni.
A harmadik óra irodalom lett volna,de a magyartanárom a Pécsi Tudományegyetemről tartott inkább beszámolót,mivel ő is ott szerezte mindkét diplomáját,meg elégg kiismerte a pécsi életet,gondolta akkor ezt elvállalja ő. Az elkövetkezendő hetekben még több iskolától is fognak majd jönni felvilágosítást tartani,aminek örülök mivel pécstől teljesen elment a kedvem,így szeretnék más iskolákat is hallani. Egyelőre a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen gondolkodom,pontosabban a közigazgatási karon,mivel köz,- és államigazgatási szervező szeretnék. Kicsit furán hangzik,de engem csak a della érdekel utána meg a jó megélhetőség:D
Ezt a csodás felvilágosítást egy angol óra követte. Ó nem is említettem még. Tavaly elég sok bejegyzésben számoltam be az angoltanáromtól,aki egy kis 27 éves picsa volt,aki igen sokszor szerette felhúzni az agyamat a pofátlan stílusával. Hát szerencsés vagyok,de megszabadultam tőle. Az utolsó évben átment egy másik iskolába,így új angoltanárt kaptunk,egy teljesen újat - Bori nénit. Bár ő sem annyira idős,a harmincas éveinek az elejét tapossa,de sokkal tisztelettudóbb és kedvesebb. Abból kiindulva hogy magáz minket,meg hála az égnek nem ad beceneveket végre nem óvodában érzem magam. Visszakanyarodva,arra számítottam hogy majd a szünetről kell beszélnünk,de sajnos fogalmazást kellett írni:( De sebaj,a tanárnő túlságosan aranyos,ezért elnéztem neki.
Ezután azt hiszem töri volt,nem emlékszem már annyira rá,csak arra hogy majdnem elaludtam. Akkor tényleg töri volt,mert csak ott tudok aludni. A tanárbácsink hangja túlságosan lágy és valahányszor elkezd beszélni,a szemeim automatikusan lecsukódnak. Most kicsit hülyén is érzem magam,mert még azt sem tudom hogy mit vettünk a mai órán,annyira KO voltam.
A rejtélyes töri órát egy mégjobb matek óra követte. De most komolyan,tényleg tök jó volt. Ismétlések vannak már csak,és most ráadásul a legkönyebb témákat vesszük,mint pl. halmazok,sorozatok,statisztika. Ezekből nagyon penge vagyok. Így most talán ebben a pár hétben összekapom úgy magam,hogy a tanárnő belássa én tényleg nem lust vagyok,csupán szellemi rövidnadrág,ezért megérdemlem azt a hármast. Egyébként lehetnék jobb is,de ahhoz többet kéne gyakorolnom,ami ennyi elfoglaltság mellett nehéz. A képességeimhez mérten teljesítek,így nem tűzök ki magamnak olyan célt,amit úgysem érhetek el.

Három óra után értem haza,szerencsére amire jöttem haza már sokkal jobb volt az idő. Azóta már tanultam egy keveset,bár most hogy így belegondolok felesleges volt,mert már elfelejtettem felét. Szerencsére jó a rövidtávú memóriám,így majd óra előtt még átolvasom párszor az anyagot. Pár hete egy kisebb hobbim lett,hogy a kedvenc pankrátoraimat rajzfilmfiguraszerűen lerajzolom,majd a füzeteimbe ragasztom őket,miután kivágtam. Újra gyereknek érzem magam. Most nekilátok valami grafikai frissítésnek,meg utána nézek a konkurenciának,kíváncsi vagyok hogy amióta elköltöztem kik maradtak,és kik az új bloggercsemeték!:)