It's over. Vége a téliszünetnek,ez pedig bosszantó. Bár most kivételesen sokat voltam itthon,mert én még az utolsó tanítási héten sem voltam,mert természetesen lebetegedtem. Egy kis enyhe vakbélgyulladás,tök jó hogy nekem is lassan kiműtik. Most még szerencsére nem kell,de egy csomó antibiotikumot kapok rá. Szeretem az ilyen híreket,nem elég stresszes az életem így is. Lassan elkéne kezdenem nézegetni a pályaválasztási teendőket,mert másfél hónap és a jelentkezési határidő lejár. Még magam sem tudom melyik egyetemet akarom megjelölni. Ráadásul így az utolsó évre teljesen elpuhultam,és kurva keveset tanulok. Ez addig fel sem merűlt,amíg a negyedévi figyelmeztetőket meg nem kaptam. Most már azért valamit javítottam,matekból mégis kettes leszek félévkor,valami égi csoda kellene ahhoz hogy hármast kapjak.

Arra számítottam tegnap este,hogy reggel rémálom lesz felkelni,de ahhoz képest hogy csak hat órát aluldtam,tök lazán felkeltem. Totál kiment a fejemből hogy keddenként nincs első órám,így egy órával előbb felkeltem és elkezdtem készülődni. Előtte telezabáltam magam müzlivel. A laktózmentes tej borzalmas,már értem miért iszok ritkán. Elkezdtem készülődni,majd észrevettem hogy a sulis cipőm össze van hányva. Csak pilláztam egy darabig,majd leesett hogy abban voltam szilveszterezni. Így már értettem mindent. Amire lemostam meg megsikáltam lepergett előttem az életem. Egy pillanatra visszajött az újévi másnaposság. Elég pőrén öltöztem fel,ezért meg is fagytam amire odaértem a suliba,hiába volt rajtam sál meg sapka,az a minimális "csupaszon" maradt rész arcomból amit nem takart egyik sem teljesen bevörösödött. Meg jobban folytak a könnyeim,mint amikor megsirattam a gyerekkori hintámat ... hiába szólt anyu hogy már nem bír el,én akkor beleültem és le is szakadt alattam.
No mindegy,szerencsére időre beértem,a második órám francia volt. Akik már korábban olvastak,azok tudhatják hogy nagyon szeretem a franciát,viszont abszolút nem hasonlítható az angolhoz. Sokkal nehezebb,és sokszor amire megértek valamit megfájdul a fejem. A nyelvvizsgáról még nem mondtam le,ezért jól is jött a mai óra témája. Eddig egy írásbeli érettségi előkészítőből tanultunk,de azon már túltettük magunkat,így most szóbelizünk. Én angolból is inkább pofázni szeretek,mint fordítgatni vagy levelet írni,ezért gondoltam hogy ez franciából is így lesz. Ráadásul az első témakör absz. favorit,mivel a legegyszerűbb magamról meg a családomról beszélni.
A harmadik óra irodalom lett volna,de a magyartanárom a Pécsi Tudományegyetemről tartott inkább beszámolót,mivel ő is ott szerezte mindkét diplomáját,meg elégg kiismerte a pécsi életet,gondolta akkor ezt elvállalja ő. Az elkövetkezendő hetekben még több iskolától is fognak majd jönni felvilágosítást tartani,aminek örülök mivel pécstől teljesen elment a kedvem,így szeretnék más iskolákat is hallani. Egyelőre a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen gondolkodom,pontosabban a közigazgatási karon,mivel köz,- és államigazgatási szervező szeretnék. Kicsit furán hangzik,de engem csak a della érdekel utána meg a jó megélhetőség:D
Ezt a csodás felvilágosítást egy angol óra követte. Ó nem is említettem még. Tavaly elég sok bejegyzésben számoltam be az angoltanáromtól,aki egy kis 27 éves picsa volt,aki igen sokszor szerette felhúzni az agyamat a pofátlan stílusával. Hát szerencsés vagyok,de megszabadultam tőle. Az utolsó évben átment egy másik iskolába,így új angoltanárt kaptunk,egy teljesen újat - Bori nénit. Bár ő sem annyira idős,a harmincas éveinek az elejét tapossa,de sokkal tisztelettudóbb és kedvesebb. Abból kiindulva hogy magáz minket,meg hála az égnek nem ad beceneveket végre nem óvodában érzem magam. Visszakanyarodva,arra számítottam hogy majd a szünetről kell beszélnünk,de sajnos fogalmazást kellett írni:( De sebaj,a tanárnő túlságosan aranyos,ezért elnéztem neki.
Ezután azt hiszem töri volt,nem emlékszem már annyira rá,csak arra hogy majdnem elaludtam. Akkor tényleg töri volt,mert csak ott tudok aludni. A tanárbácsink hangja túlságosan lágy és valahányszor elkezd beszélni,a szemeim automatikusan lecsukódnak. Most kicsit hülyén is érzem magam,mert még azt sem tudom hogy mit vettünk a mai órán,annyira KO voltam.
A rejtélyes töri órát egy mégjobb matek óra követte. De most komolyan,tényleg tök jó volt. Ismétlések vannak már csak,és most ráadásul a legkönyebb témákat vesszük,mint pl. halmazok,sorozatok,statisztika. Ezekből nagyon penge vagyok. Így most talán ebben a pár hétben összekapom úgy magam,hogy a tanárnő belássa én tényleg nem lust vagyok,csupán szellemi rövidnadrág,ezért megérdemlem azt a hármast. Egyébként lehetnék jobb is,de ahhoz többet kéne gyakorolnom,ami ennyi elfoglaltság mellett nehéz. A képességeimhez mérten teljesítek,így nem tűzök ki magamnak olyan célt,amit úgysem érhetek el.

Három óra után értem haza,szerencsére amire jöttem haza már sokkal jobb volt az idő. Azóta már tanultam egy keveset,bár most hogy így belegondolok felesleges volt,mert már elfelejtettem felét. Szerencsére jó a rövidtávú memóriám,így majd óra előtt még átolvasom párszor az anyagot. Pár hete egy kisebb hobbim lett,hogy a kedvenc pankrátoraimat rajzfilmfiguraszerűen lerajzolom,majd a füzeteimbe ragasztom őket,miután kivágtam. Újra gyereknek érzem magam. Most nekilátok valami grafikai frissítésnek,meg utána nézek a konkurenciának,kíváncsi vagyok hogy amióta elköltöztem kik maradtak,és kik az új bloggercsemeték!:)

Hazatérés. El sem hiszem,hogy ilyen sokáig tartott. Sokáig gondolkodtam hogy mit is csináljak,egyáltalán van-e értelme visszatérni a 'gyökerekhez',végül több napos hezitálás után belevágtam. Újra itt vagyok az első blogomon,ahol az egészet elkezdtem lassan egy éve. Amikor először nekivágtam,akkor teljesen idegennek éreztem magamtól az egész blogolósdit,hiszen előtte csak grafikai vagy rajongói oldalaim voltak. Senkit sem érdekeltek a gondolataim vagy az érzéseim,mindenki inkább a munkámra fókuszált. Ezért gondoltam azt,hogy nem lehet olyan nehéz ezt megvalósítani,hiszen ezekről könnyű írni,aztán rájöttem hogy ez nem így van. Elég sokszor éreztem úgy,hogy felesleges volt belekezdeni,mivel teljesen más valamit megélni, - mint azt úgy az olvasok tudtára adni,hogy értsék is. De emiatt végül nem hátráltam meg,inkább csak az akkori légkörtől ment el az életkedvem,ezért döntöttem úgy,hogy lépnem kell. Először Tumblr lett az új blogom otthona,végül maradtam a jó szokásoknál,és HTML-re költöztettem. Egy ideig gondtalanul ment minden,a probléma később csak abból agódott hogy megkezdődött a nyáriszünet,én pedig szépen lassan minden apróbb kis szükségletet a blogolás elé helyeztem,ami ahhoz vezetett hogy felszívódtam. Ősz végén volt egy visszatérési próbálkozásom ismét Tumblr-re,de amire ott megvalósítottam azt amit akartam,megint elment a kedvem az egészhez. Most sem hiszem el,hogy újra itt vagyok,egyelőre még azt sem tudom miért éppen erre az oldalra tértem vissza. De amit biztosan tudok,hogy muszáj ezeket a dolgokat itt magamból kiírnom,- ha hiszitek ha nem - azzal,hogy kiírom magamból a dolgokat,leveszek a vállamról egy csomó feszültséget. Lényegében ezért döntöttem úgy hogy ideje újra belevágni,mert egy az hogy hiányzott az egész blogolás,másrészt ez nem egy hátrány a számomra,inkább előny hogy a gondolataimat valakikkel megoszthatom.

THIS IS STILL MY HOUSE!