Hazatérés. El sem hiszem,hogy ilyen sokáig tartott. Sokáig gondolkodtam hogy mit is csináljak,egyáltalán van-e értelme visszatérni a 'gyökerekhez',végül több napos hezitálás után belevágtam. Újra itt vagyok az első blogomon,ahol az egészet elkezdtem lassan egy éve. Amikor először nekivágtam,akkor teljesen idegennek éreztem magamtól az egész blogolósdit,hiszen előtte csak grafikai vagy rajongói oldalaim voltak. Senkit sem érdekeltek a gondolataim vagy az érzéseim,mindenki inkább a munkámra fókuszált. Ezért gondoltam azt,hogy nem lehet olyan nehéz ezt megvalósítani,hiszen ezekről könnyű írni,aztán rájöttem hogy ez nem így van. Elég sokszor éreztem úgy,hogy felesleges volt belekezdeni,mivel teljesen más valamit megélni, - mint azt úgy az olvasok tudtára adni,hogy értsék is. De emiatt végül nem hátráltam meg,inkább csak az akkori légkörtől ment el az életkedvem,ezért döntöttem úgy,hogy lépnem kell. Először Tumblr lett az új blogom otthona,végül maradtam a jó szokásoknál,és HTML-re költöztettem. Egy ideig gondtalanul ment minden,a probléma később csak abból agódott hogy megkezdődött a nyáriszünet,én pedig szépen lassan minden apróbb kis szükségletet a blogolás elé helyeztem,ami ahhoz vezetett hogy felszívódtam. Ősz végén volt egy visszatérési próbálkozásom ismét Tumblr-re,de amire ott megvalósítottam azt amit akartam,megint elment a kedvem az egészhez. Most sem hiszem el,hogy újra itt vagyok,egyelőre még azt sem tudom miért éppen erre az oldalra tértem vissza. De amit biztosan tudok,hogy muszáj ezeket a dolgokat itt magamból kiírnom,- ha hiszitek ha nem - azzal,hogy kiírom magamból a dolgokat,leveszek a vállamról egy csomó feszültséget. Lényegében ezért döntöttem úgy hogy ideje újra belevágni,mert egy az hogy hiányzott az egész blogolás,másrészt ez nem egy hátrány a számomra,inkább előny hogy a gondolataimat valakikkel megoszthatom.

THIS IS STILL MY HOUSE!