Good evening. Neharagudjatok kazuárok hogy ma nem jelentkeztem,de délután három óta irodalom témazáróra tanulok,és semmi erőm és időm nem volt arra hogy gép elé üljek. Kárpótlásként feldobtam egy Kit Harington prémium fejlécet,amit igazából tegnap este csináltam mert unatkoztam,aztán végül annyira megtetszett hogy felraktam ide is. Gondolkodtam rajta hogy PSD fejléc lesz,de a visszaélhetőségeknek köszönhetően egy darabig nem szándékozom átszerkeszthető dolgokat felrakni. A fejléc ingyenes.

	Információ: ez egy prémium Kit Harington fejléc. Amire szükségem van ahhoz hogy elküldjem: oldalad címe,navigáció (linkelve!),közösségi oldalak linkjei,üdvözlőszöveg,egy kis információ Kit Haringtonról. A fejléc ára: ingyenes Ha érdekel a fejléc akkor írj a chatbe,vagy küldj egy emailt!
	megnézem

Never been so positive. Azt hiszem ideje belátnom,hogy anyunak tényleg igaza van mindenben. Ezt nekem mindig is nehéz volt elismernem,mert utálom amikor előre tud mindent,majd ilyen sunyi mosollyal rámnéz és "Na,én megmondtam!" ... Imádom. Nyáron teljesen felborult a napirendem,az időérzékem pedig azóta sem tért vissza. Hétvégenként képes vagyok akár hajnalig fent lenni,reggel pedig értelemszerűen nem bírok felkelni. Már több hónapja elég nehezen alszom,nem elég hogy csak pár órát,de azt is végigszenvedem kb.,és bármit próbáltam ez ellen tenni,nem jutottam semmire. Egészen máig. Eddig tényleg az volt a legtermészetesebb a számomra,hogy estig elütöttem az időt,utána meg éjfélig sorozatoztam,emiatt csak öt-hat órát tudtam aludni. Tegnap este nem tudom mi történt,de már tízkor kikapcsoltam a gépet és elaludtam,konkrétan néhány perc alatt. Amit azért nem értek,mert abszolút nem fáradtam el semmiben,így olyan fura volt hogy majdnem kilenc órát végigaludtam. Ráadásul,reggel megint nem volt első órám,így lazán felkeltem,összekészülődtem és elindultam suliba mindenféle nehézség nélkül.

Az első órám matek volt,aminek most nagyon örülök,mivel tegnap már említettem,hogy már csak az érettségire készülünk elő,és pont félévi előtt vesszük a legegyszerűbb tételeket,így még van esélyem javítani. Most egy picit nehézkesen ment figyelni is meg érteni is amiről beszéltünk,bár még mindig jobb mint hetedik órában,amikor már olyan fáradt vagyok,hogy két számot sem tudok összeadni.
Utána jött a francia óra. A tegnap átbeszélt és persze megtanult tételekből feleltünk. Csak négyest kaptam,amit azért nem értek,mert egy betűt sem tanultam rá,a szünetben olvastam csak át,és valamiért megmaradt a fejemben. Félelmetes hogy így is képes vagyok jó jegyet kapni,vajon mi lenne ha tanulnék is?
Szerencsére hamar elment az idő a felelgetéseknek köszönhetően,így mintha előbb kezdődött volna a töri óra. Unom már,hogy már négy éve ugyan az a sablonszerű tanóra megy. A tanárúr altató hangon dörmög,mi meg a fejünket támasztva alszunk a padban. Szerencsére fél óra után befejezte a mondanivalóját,majd felvilágosítást tartott az idei felsőoktatási jelentkezésről. Nem mintha mi már nem jártunk volna utána,de azért rendes volt tőle hogy erre rászánt tizenöt percet. Még mindig nem tudom mit kezdjek magammal,a hétvégén sajnos különtanárnál magyarozok,pedig rászántam volna egy napot,hogy utánanézzek milyen képzések vannak az egyetemen kívül.
Az altató után visszarázódtam a napirendbe egy jó kis angol órával. A fogalmazás amit tegnap írtam ötös lett,habár egy akkora hülyeséget írtam bele,hogy a tanárnő rosszul lett állítólag javítás közben. Hát én jót szórakoztam rajta,mondhatom meg sem lepődtem magamon. Miután átbeszéltük a hibákat,átbeszéltük az igeidőket többszáz feladaton keresztül,majd utána szóban gyakoroltuk ezeket.
Az utolsó órám nyelvtan volt,ami iszonyatosan hosszúnak tűnt. Először is átbeszéltük hogy az idén még milyen témákat fogunk érinteni a tanmenet során,majd előre megbeszéltük hogy mikor fogunk dolgozatokat írni,majd nekiálltunk irodalmazni,mivel állítólag jól haladunk az anyaggal. Szerencsére csak az avantgarde-ot fejeztük be,majd elkezdtünk összefoglalni. Két hét múlva témazáró. Oh'yeah!

Órák után már készültem hogy elindulok haza,de az egyik osztálytársam szólt,hogy páran összeülnénk az Amigoba kajáln,és örülnének ha felük tartanék. Mindenféle gondolkodás nélkül igent mondtam,mivel szeretek társaságban,főleg az osztálytársaimmal lenni,meg pluszban rohadtul éhes is voltam. Gondoltam rá hogy megörökítem ezt a pillanatot,mivel ritka hogy ennyire jól érezném magam egy nap,mindenféle agyfasz nélkül. Aztán eszembejutott amikor tavaly nyáron Horvátországban bent ültünk egy étteremben,ami csak szinte fiatalokkal volt tele,és mást sem csináltak mint a kaját fotózták.