Eddig még nem politizáltam a blogon, de úgy érzem ez egy olyan téma, amiről kifejezetten jó "vitatkozni", még akkor is, ha éppen megegyezik a véleményünk. Nem szeretnék erős kampányolásba átmenni, nem szeretnék mást szidni, csupán az álláspontjaimat közvetíteni. Ennek érdekében kérlek, ha ez a téma számodra kellemetlen, ne olvasd tovább a bejegyzést.

A világsajtó is megemlékezett a tengapi hatalmas tüntetésről. A legpesszimistább lap szerint is fenyegeti veszély Orbán hatalmát egy okból. Ez pedig a népe.

Jött reggel az értesítés a 24.hu-ról, később pedig több ismerősöm is elküldte a híreket. Büszke vagyok rá, hogy erre az eseményre ennyien felfigyeltek, főleg azok után, hogy én is részese voltam, és leszek is továbbra is. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy egyre több fiatal veszi ki a részét ebből a mozgalomból, mivel bármennyire is nehéz ezt elég sok embernek belátnia: nem az X és az Y generáció kezében van a jövő, hanem a Miénkben.

fotó: Blikk

Ez az egész választási hangulat már hónapok óta a levegőben van. Emlékszem, novemberben véget ért a gyógtornás / rehabos időszak, januárban megkezdtem a kondis szezont hogy erősítsem a lábam. Mást sem hallgattam napi két órában, hetente háromszor, hogy a terem vezetője szinte már beteges szinten kampányol a Fidesz mellett. Mivel egy elég elfogadó és megértő ember vagyok, ezért nem nézek le / itélek el senkit azért, ha esetleg ellenkező véleményen vagyunk. Szeretek vitatkozni, ha van miről, és főként akkor, amikor sikerül egymást jobb belátásra bírni. De amikor valaki mást sem csinál, csak a média álltal felfújt témát tudja újra és újra felhozni, és egy értelmes mondat sem hagyja el a száját, amire azt tudnám mondani, hogy "Baszd, igazad van.", akkor eléggé elszakad a cérna, még nálam is.

A média és a kormány ezt az egész bevándorlás-témát tökéletesen meglovagolta és hasznot fordított magának belőle. A határzárat én ebbe most nem keverném bele, megvan róla a véleményem, igazaból sok érv van ellene is, és mellette is. Véleményem szerint Magyarországot nem érintette volna a menekülthullam, mert a bevandorlók azonnal mentek volna tovább a gazdagabb országokba (lásd alig maradt betelepített menekült). Arról már inkább nem is ejtenék szót, hogy a mi szeretett kormányunk most rendkívül kampányol a határok megnyitása ellen, bezzeg amikor kétszer annyi menekültet engedtek be, mint ahogy az elő volt írva, akkor csak nagyokat hallgattak.
Másik oldalról pedig iszonyatos, hogy mennyire jól megy szinte mindenkinek az általánosítás és az egymás köpködése. Nekem csak egy személyes példám van rá. A munkatársam arab származású, tíz éve jöttek az országba, és azóta sem sikerült az emberek egy részének elfogadnia őket. Melóhelyen is rengeteg atrocitás éri emiatt, hogy a "Segíthetek?" tábláján nem Kati vagy Dóra, hanem Shabinam név olvasható, vagy mert sötétebb a bőre és egzotikusabb a megjelenése, mint a miénk. Arról meg nem is beszélve, amit az egyetemesta barátaim mesélnek a külföldi diákokról, és az őket ért nap mint napos rágalmazásokról.

Szerintem lenne bőven téma, amiről beszélni lehetne, vagy mégjobb, esetleg tenni is az érdekében valamit. Itt van például az Egészségügyi rendszer. A múltkor olvastam egy bejegyzést, hogy a Fidesz milyen büszkén beszél arról, hogy az elmúlt nyolc évben mennyi pénzt költöttek a kórházak korszerűsítésére és felújítására. Két gondolat fogalmazódott meg: először is, ezen miért kell fennhangon beszélni, mintha nem állna senkinek sem az érdekébe? A másik, meg hogy ennek mikor lesz tényleges látszata?
Én Fejér megyei vagyok, Székesfehérváron van a megyei kórház. Azt aláírom, hogy az épületek egy része jelentős felújításon ment keresztül. De mit gondoltunk, ha valamit külsőre feldobunk, annak majd a minősége is azzal együtt növekszik? Ismét személyes példákkal tudok csak érvelni.
Tavaly nyáron meghúzódott a lábamban a szalag, ami korábban már egyszer elszakadt, ezért iszonyatos fájdalmaim voltak, konkrétan már a járás is fájt. Hiába jártunk fel a sebészetre, folyamatosan hónapokkal későbbi időpontokat kaptunk, ezért maszek alapon kellett megcsináltatni egy apró kis műtétet. Amikor utoljára mentem vissza a kórházi sebészetre, azt vágta a főorvos a fejemhez, hogy örüljön neki, hogy még még az idén (augusztusban kaptam decemberre időpontot), mert már így is alig tudnak beteget fogadni, fizetés meg alig van. És ezt meg tudom érteni. 
Az egyik barátomat februárban beküldték a helyi sürgősségiről vakbélgyulladással a sebészetre, hogy azonnal meg kell műteni. Mit csináltak a sebészeti ügyeleten? Megtapogatták a hasfalát, és haza akarták küldeni, hogy valószínű mivel előtte antibiotikumot szedett bárányhimlőre, amiatt van gyulladásban neki. Estére végül bent fogták, végül amikor már az ágyon fetrengett a fájdalomtól, normálisan megvizsgálták és csodák csodájára tényleg vakbélgyulladása volt. Amit már egyébként fél nappal előtte megállapítottak. Csak ennyire szarnak mindenre.

Oktatási rendszer. Az ötven, hatvan év közötti prolik szeretnek hangot adni a véleményüknek, miszerint nincs a felsőoktatási rendszerünkkel semmi gond, csupán nem szeretnek a fiatalok tanulni. Kérdezem én: természetes-e az, hogy egy középiskolás gyerek több időt tölt iskolában, mint a szülei a munkahelyükön? És ez csak az iskolában töltött idő. Az a +2-3 óra ami itthoni tanulással megy el, még hozzá sincs számolva. Rengeteg a tananyag, rengeteg a FELESLEGES tananyagy, zsúfoltak a tanítási napok, hatalmas az elvárás, kevés a szabadidő, és ezek ellenére, még mindig a fiatal jön ki szarul az egészből, mert lusta és nem tanul. Igaz a felsőoktatást még nem tapasztaltam, mivel csak az idén kezdem, de rengeteg barátom / ismerősöm panaszkodik, hogy mennyit kell gürizni és már szinte megszakadni azért, hogy legyen egy diplomád, vagy egy végzettséged. A legjobb barátom hétfőnként reggel héttől, egészen este hatig van egyetemen. Hazaér, ledobja a cuccait, de még meghalni sincs ideje, mert állhat neki tanulni a vizsgákra. Az előző bejegyzésemben ecseteltem, hogy mennyi időt elvett tavaly ilyekor a tanulás tőlem is, pedig az csak az érettségi volt. Igaz, ilyenkor meg még én voltam beoltva, hogy akkor miért tanulok ennyit, ha utána meg szemrehányást teszek. Elnézést azoktól, akik nem nézik jó szemmel, hogy maximalista vagyok, és hogy már most többet foglalkozok a jövőmmel, mint más harminc-negyven éves fejjel.

Komolyabban nem szeretnék ebbe belefolyni, tényleg órákig tudnék róla beszélni, eredetileg nem is terveztem hogy erről írok, de a tegnapi tüntetési mozgalom ezt kierőszakolta belőlem. Annyit szerettem volna ezzel elérni, hogy ezekre a problémákra jó lenne, ha mindenki figyelne. Már egy ideje Momentum aktivista vagyok (mielőtt valaki ezért is megszólna, nem azért írtam ezt a bejegyzést meg, hogy ő mellettük ilyen erősen kampányoljak), ... szóval erről nagyon sokat szeretek beszélgetni, illetve ahogy már említettem, kulturált keretek között vitatkozni. Szóval akinek bármilyen más nézete van, esetleg nem ért velem egyet, az nyugodtan megvitathatja itt is, vagy akár valamelyik social media platformon. Azzal nem megyünk semmire, ha egymás torkának esünk, hanem ha ezeket a hibákat felismerjük, és próbálunk ellene tenni valamit.

Köszönöm hogy elolvastad.

Kivéptelesen nem Zed, hanem Attila